Hirek
Nem minidg a távolság a lényeg
Március végén a Tímár Mix Method Competition versenyen vettem részt a Törökbálinti horgászparkban, így végre számomra is hivatalosan megkezdődött a 2025-ös versenyszezon.
Ez nem csak az első versenyem volt az évben, hanem az első horgászatom is, így nagy készülődés előzte meg, hiszen a tavalyi évben elrakott szerelékeimet fel kellett készítenem az új szezonra.
Mivel nem ismeretlen számomra ez a vízterület, így nem volt kérdés milyen csalogatóanyagokat és horogcsalikat fogok használni. A kérdés leginkább a távolság volt, mely nagy dilemmát okozott számomra.
A versenytársaktól begyűjtött információk és az eddigi tapasztalataim alapján tudtam, hogy ezekben a lehűlt vizekben a nagy távolságra való horgászat vezethet eredményre. Azt is tudtam, hogy szükséges a nagyon pontos horgászat, hogy a halakat egy helyre (az etetésemre) tudjam vonzani.
Mivel kb. 4 hónapja nem volt horgászbot a kezemben és nem állok nagy távdobó hírében, így esélytelen volt, hogy 120-130 méterre tudjak pontosan horgászni. Úgy döntöttem, hogy megpróbálok egy köztes alternatívát találni, mely döntésnek – mint később kiderült - egy szektor 1. és összetett 4. helyet köszönhettem egy igen nehéz mezőnyben.
Botjaimat egy 95 méteres és egy 105 méteres távra klipszeltem ki, mivel ezeket a távolságokat még szeles időben is viszonylag pontosan meg tudom horgászni.
(A Trabucco Proxima 420-as botnak és a hozzá legjobban illő Trabucco Virtus XF Distance orsónak ezek a távolságok nem jelentenek akadályt.)
A kosárba szánt etetőanyagnak Aqua Uni és Claccic pelleteket kevertem 70-30 arányban, melyeket a Fjuka 2in1 fehér 3mm és 5mm pelleteivel egészítettem ki.
A versenyt a rövidebb távon kezdtem meg. Bedobást követően 1 percen belül jelentkezett az első hal, mely egy gyönyörű 60 dekás keszeg volt. Szákolást követően azonnal vissza kellett engednem, ugyanis a fehérhal nem számított bele a versenybe.
Mivel minden dobásomra csak a keszegek jelentkeztek, ezért úgy döntöttem, hogy távolságot váltok, és benéztem a 105 méteres távra. Kb. 5 percnyi várakozás után végre egy erőteljesebb kapásra lettem figyelmes, és a bevágást követően végre éreztem, hogy bizony az év első nagyobb hala van a horgomon. Gyors fárasztást követően már szákban is volt egy 8 kiló feletti ponty.
Gyors csalizást követően már dobtam is vissza a szerelékemet. Miután becsobbant a kosaram, kb. 2 perc elteltével ismét kapásom volt, azonban nagy sajnálatomra ismételten a keszegek jelentkeztek.
Megpróbáltam növelni a dobástávot, hogy elkerüljem a keszegeket, azonban sajnos nem tudtam a 115 méteres távolságot pontosan meghorgászni, így vissza kellett térnem a 105 méteres távra és valami mást kellett kitalálnom a szelektálás érdekében.
Úgy döntöttem, hogy az addig használt 8mm-es Fjuka Wafter csalit lecserélem egy nagyobb méretű, nehezebb horogcsalira, amit a fehérhalak nem tudnak olyan könnyen felszívni. Gyors előke cserét követően már a QuickStop-on volt a Fjuka Carpo termékcsalád 11mm-es csalija, mely egy nehéz-fúrt pellet, ami vízbe érést követően oldódni kezd.
A kosárba szánt pelletet pedig a Fjuka Sensate Fish Accelerant Nature attraktorral kezdtem locsolni, hogy az arra úszó halak biztosan megtalálják az etetésem.
Ez a „kis” változtatás meghozta a várt eredményt, ugyanis innentől kezdve a keszegek helyett a pontyoké lett a főszerep.
A Carpo 11mm-es fúrt pelletnek ez a bajszos sem tudott ellenállni.
A mérlegelésnél 36 kiló feletti súlyt mutatott a mérleg, mellyel sikerült megnyernem a szektoromat több mint 14 kg előnnyel. Igaz a leg haltalanabb szektorban ültem és ez az eredmény összetettben csak a 4. helyre volt elegendő, azonban nagyon boldog voltam, hiszen egy viszonylag „rövid” távról sikerült a többi versenyzőt magam mögé utasítani. Ez azért is érdekes, mert a körülöttem ülő horgászok 125 és 135 méter között horgásztak, de mégsem sikerült elegendő mennyiségű pontyot szákba terelniük.
Összességében elmondhatom, hogy a Fjuka termékei között ismét megtalálható volt az a kombináció, amivel sikerült hoznom a kötelezőt.
